#737
#736
Vizsgaidőszak van.
#735
Tegnap geocachingeltünk, az erről készült bő beszámoló Zsoltinál olvasható.
Geocachingelni -főleg térkép nélkül- überfasza dolog. Garantáltan olyan helyekre jutsz el, ahova valamiért érdemes elmenni; esetünkben ez legtöbbször a gyönyörű kilátás volt, de láttunk más említésre méltó dolgot is. Az élmény egyszerűen fantasztikus: sziklát mászni, az avarban gázolni, az erdő rengetegében bolyongani, elnézni a nagy messziségbe, és végül a meglelni a ládát; egyszerűen fantasztikusak.
Mindenkinek ajánlom a geocachinges túrákat, és lehetőség szerint Szépvölgyre keveredjetek el; fennséges kilátásban lehet részetek!
#734
Így utólag is sok nyuszit meg locsolót mindenkinek.
Családi összejövetelen mutatták az alábbi játékot:
Ez ugyebár egy, kifejezetten babáknak kitalált cucc (hivatalos nevét nem tudom); középre lerakod a gyereket, aki majd így vidáman ellesz a lelógó plüssdolgokkal. Egyszerű, de nagyszerű találmány, azonban a szőnyegen lévő macskát a játék készítői eléggé érdekesen dizájnolták meg:
CAT FAIL! :)
#733
#732
Legyen átkozott a neve annak, aki feltalálta az Assembly programozási nyelvet!#731
A jó időre való tekintettel szobatársammal úgy döntöttünk, elmegyünk párnacsatázni.
Párnacsatázni jó dolog. Mindössze egy (vagy két) párna, egy rakás fiatal, meg egy hatalmas placc kell hozzá, ahol kényelmesen gyepálhatják egymást az emberek, és már indulhat is móka. Több ezer lelkes idióta csapkod a párnával; repül a toll, ragad a hajadba, a ruhádra, és mégis mosolyogva csépeled tovább a körülötted állókat. Néhány fiatal a rendőrségtől eltanult SÜN! alakzatot felvéve próbált meg hatékonyabban csatázni, melynek eredménye persze az lett, hogy mindenki rájuk rontott.
Istenkirály volt, megyünk jövőre is. Képek itt és itt és itt, viszont ezen a videón én is rajta vagyok, sört kap az, aki megmondja, hol:
Segítségül itt egy kép is:
#730
Lefordultam a székről, kb. meghaltam a röhögéstől:
#729
Azért rossz látni, hogy az ember továbbra sem mehet ki az utcára ünnepekkor anélkül, hogy ne kellene attól tartania, hogy a rendőr brutálisan megveri, lefújja könnygázzal, esetleg beviszi. Jogállam meg demokrácia, persze. Nyíltan beleszarnak a képedbe, gumibottal tiporják a jogaidat, csak azért, mert ő rendőr, ő megteheti, őt tisztelni kell. Ezt nekem senki se fogja megmagyarázni, hogy miért kell mindenki, tehát _MINDENKI_ ellen így fellépni.
#728
Fura dolog történt ma: megállt egy autós a zebránál! Épp kaját mentünk keríteni, mikor egy zebrához értünk. Közlekedési lámpa nem volt, de egy rakat autós persze igen, akik jóeséllyel "kissé" túl is lépték a sebességhatárokat. Erősen próbáltuk adni az ívet, hogy igen, mit itt át szeretnénk jutni a túloldalra - nem sok sikerrel. Mikor is az egyik autós (a sokadik után) megállt és végre átkelhettünk a zebrán. Csoda történt?
Mindenesetre kíváncsi vagyok, hányakat fognak megbüntetni, ha bevezetik a tervezett szabályt, miszerint már akkor is meg kell állni az autósnak, ha a gyalogos a zebránál van (vagy érvényes már?). Budapesten lesz dolguk a rendőröknek, mert a fővárosi közlekedés ilyen téren enyhén szólva borzalmas.
#727
Oldjunk meg életszagú matekpéldákat!
1. Sztojka család rendkívüli szorgalommal bodza lekvárt készít. A bodzát a közeli erdőből lopják, így semmilyen mezőgazdasági beruházásra nincs szükségük. Az 500g-os bodza lekvárt 600,- Ft-ért adják el az ismerőseiknek, számla nélkül. Rezsiköltséggel sem kell számolni, mivel a villanyórát átkötötték a 10db rezsó működtetéséhez. Így egy bodza lekvár eladásával 600,- Ft tiszta hasznot könyvelhetnek el. Mennyi bodza lekvárt kell eladni, hogy 3db BMW X5 személyautót és 2db nagyobb ingatlant tudjanak venni 1 éven belül?
2. A rendszerváltás óta a nemzeti összvagyon 40%-a tűnt el, és közben 100 milliárd forinttal adósodott el az ország. Hány hónapot kell még lopni a parlamenti képviselőknek, hogy a maradék közvagyon is eltűnjön, és az ország teljesen lepusztuljon?
3. Lajcsi faterja Vácon tölti a hatéves büntetését, amit kettős gyilkosságért kapott. A gyilkosságért 1.700.000 Ft-ot és egy félmillióért eladható arany Rolex karórát akasztott le. Lajcsi a vérdíjból minden héten eljátszik a lovin 15.000 Ft-ot. Átlagosan minden fogadás 8.000 Ft veszteséggel jár. Mennyi marad a vérdíjból, mire Lajcsi faterja egy év elteltével feltételesen szabadlábra kerül?
4. Sanya és Laca egy ukrán autógyűjtőtől a következő teljesítménybért kapják:
BMW: 40.000 Ft
Merci: 50.000 Ft
Toyota: 20.000 Ft
Opel: 15.000 Ft.
Ha a srácok négy BMW-t és hat Toyotát újítanak a gyűjtőnek, akkor hány Opelt kell szerválniuk ahhoz, hogy mindketten 300 ropit keressenek?
5. Dr. Lakatos Jokey és képzett munkatársa Sándor a vasúti sínek műszaki vizsgálatával foglalkozik. A hibásnak, illetve ISO 9001 minőség biztosításnak nem megfelelő vasúti síneket egyből eltávolítják. Ha egy óra alatt, az éjszaka sötétjében 4 pár sínt tudnak felszedni és egy IFA-ra felrakni. Mennyi idő alatt tudják megszűntetni Tárnok és Mezőberény közötti 225km hosszú vasútvonalat, ha nappal is dolgozhatnának?
6. Kolompár Dzsenifer két barátnőjével minden pénteken 16 üveg sört és két doboz cigit lop a közeli non-stopból. Hány üveget lopnak összesen, mire nyolcadikosok lesznek? A lányok most elsősök.
7. Lakatos Winnetou és üzlettársai havonta 3 vasúti sorompóból lopják ki az akkumulátort. Ez átlagosan 8 halálos balesetet jelent havonta.
a.) Ha egy akkumulátor ára 400 eFt, mennyivel kéne megemelni a családi pótlékukat, hogy a halálos áldozatok száma felére csökkenjen?
b.) Ha ezek a berendezések nem kerülnének pótlásra, és egyben le is zárnák a veszélyes szakaszokat, hány év múlva lenne nyereséges a MÁV?
/forrás: napiszar.com/
#726
Nemrég végignéztem az összes David Copperfield-trükköt, ami Youtube-on elérhető. Zseniális ez a fazon; trükkjei önmagukban is látványosak és hihetetlenek, emellett remekül el(ő) tudja adni a közönségnek. Csak néhány trükk a sok közül: a Szabadság-szobor eltüntetése, a halálos fűrész, repülés, kettévágja magát lézerrel. Régebben is brillírozott, mint ahogy itt is látszik. Persze jónéhányat már lelepleztek, de ez részemről nem sokat veszít az élvezhetőségből, sőt.
Személyes kedvenceim közé főleg azok tartoznak, ahol a közönséget is bevonja, mint például ennél a kettőnél, amit a tv, vagy inkább a monitor előtt szólóknak szól. Némi angoltudás szükséges.
A megoldások már-már pofátlanul egyszerűek, nem is mondom el, inkább jöjjetek rá magatok. :P
#725
A mai nap legjobb ténye: a koli egyik karbantartója ki tudja rakni a Rubik-kockát. Reggel kávé helyett ez ébresztett; nem kicsit ledöbbentem a látványtól, mikor a jómunkásember kinézetű 40-es férfi kezébe vette a kockát és rövid idő alatt helyreforgatta a színeket.
Egyébként van a Transformers 2-nek HD-féle trailere. Maga a film gondolom a látványon kívül más jóval nem fog tudni szolgálni, ezért sem fogom a moziban megnézni; megvárom a torrentet dvd-t.
#724
Búék, meg boldog Valentin-napot, meg boldog egyéb ünnepeket is (mint pl. névnap nekem)!
Akkor összefoglalunk: véget ért még egy szemeszter, ami egyrészt jól sikerült, mert csak egy kettest szereztem, a többi ennél jobb jegy; másrészt botrányosan szarra, mert jóval több kreditet is szerezhettem volna. A mostani félév szokás szerint még az előzőnél is keményebb lesz, de majd legyőzzük valahogy.
A szilveszter jó volt, bár a SOTE Várbulijáért kár volt pénzt adni. Viszont amit előtte csináltunk a koliban, azt élveztem.
Februárban pedig eltöltöttem egy hetet szegedi ismerőseimnél, amely tökéletes levezetése volt a januárnak (avagy a CoD még mindig jó játék (H)). Jövőre ismételünk, srácok! :)
Egyelőre ezzel a vérszegény bejegyzéssel indítom a 4. félévemet. Sok sikert mindenkinek a tavaszra és igyatok rendesen; én is mindjárt ezt fogom tenni.
#723
Nyilvánosságra hozták pénteken a világ legostobább haláleseteit jutalmazó Darwin-díj 2008-as nyerteseit - adta hírül a Független Hírügynökség. Az első helyen az a brazil pap végzett, aki több száz héliummal töltött lufival akart repülési rekordot dönteni, de az Atlanti-óceán felé sodródott, és mivel nem tudta használni a pont az ilyen esetre magával vitt GPS-készüléket, képtelen volt megmondani a mentőalakulatoknak, hogy hol van.
A második helyezett egy olasz férfi lett, aki júliusban saját testével próbálta védeni drága sportautóját egy felé tartó vonattól. A 68 éves férfi egy lámpa előtti sorban araszolva rágurult egy vasúti kereszteződés sínjeire, és ott ragadt, mivel előtte nem mozdultak az autók. Amikor autója elé és mögé leereszkedett a sorompó, a férfi kiugrott a kocsiból, és el kezdett szaladni - a vonat felé, karját lengetve, hogy megállásra bírja. Harminc métert repült, és már nem tudták újraéleszteni.
Őt egy csehországi fémtolvaj követi, aki márciusban halt meg, miközben egy használaton kívüli épület liftaknájában fémkábelt akart lopni. A férfi a liftakna alján állva egy fémfűrésszel, izzadságos munkával vágta el a látszólag a semmibe vesző feszes kábelt, így már semmi nem tartotta az akna tetején lévő ellensúlyt, ami engedve a gravitációnak egyre gyorsulva csapódott a tolvajra.
Említést érdemelt még az a 46 éves brit férfi, aki egy olasz sípályán egy védőkorlátról levett habszivacsból készített alkalmi szánkón csúszott le két barátjával. A hibát ott követték el, hogy ugyanazon a lejtőn kezdtek el erősen gyorsulva csúszni, amelynek védőkerítését megszabadították a puha anyagtól, és a kerítést pont a csupasz részén találták el. A brit férfi azonnal meghalt, miután lefejelte a kerítésoszlopot.
/Velvet/
#722
Házi feladat következő félévre: ne szervezz magadnak programot a pótlási hétre [azaz minden zh-ból menj át elsőre, mert az utolsó héten a tököd tele lesz az egyetemmel]!
Most végre némi lazítás következhet, aztán januártól elkezdődik a vizsgaidőszak, vele együtt a gigabroki bő nyállal teli szopása. Alig várom.
#721
"Akkor sem ér véget a vasutassztrájk, ha a MÁV netán engedne a VDSZSZ követeléseinek. Gaskó István, a szakszervezet elnöke a TV2-nek nyilatkozta, hogy megállapodás esetén is folytatják a munkabeszüntetést, immár szolidaritási sztrájkként a reptéri dolgozókkal."
Gaskó Úr, szolidaritásból nem akarja magát az első fára felkötni? Higgye el, az utasok nagyra értékelnék, ha abbahagyná ezt a szájbabaszott baromságot, amit maga sztrájknak nevez. Ez már nem arról szól, hogy "követeléseinket teljesítsék", hanem hogy "basszunk már ki jobban az emberekkel". Nem tudom, miféle elborult pillanatában találhatta ki, hogy pont a karácsonyt megelőző héten kezdjenek munkabeszüntetni, mert az olyan jó.
És most meg azt mondja, hogy ha netalántán valami hatalmas csodának köszönhetően sikerül egyezségre jutni, akkor is folytatják "szolidaritási sztrájkként a reptéri dolgozókkal". Mert egyébként rengeteg ember járkál nap mint nap repülővel a munkahelyére. Meg egyébként is, milyen duma ez már? "Bár sikeresen levizsgáztam, mégis elégtelent irattam be az indexembe, ezzel is szolidarizálok a haverommal, akinek nem lett meg." Igen, így állunk? Hát baszódjon meg, Gaskó Úr!
Remélem nem akarja, hogy magánál töltsem a karácsonyt, mert az nem lesz túl hálás, legalábbis magának biztos nem.
[ajánlott irodalom: http://media.blogter.hu/250873/egyenlegertesito_vasutasoknak]
#720
Ahogy ígértem, mesélek az egyik tárgyamról, a Mérés laboratórium I.-ről. Igyekszem a lehető legkevesebb szakzsargonnal megtölteni a bejegyzést, illetve azt a keveset is megmagyarázni, hogy informatikában kevésbé jártasok is értsék. Szóval ez ne legyen eltántorító tényező.
Mérés labor keretében lényegében megtanuljuk, hogyan kell az FPGA panelt kezelni. Az FPGA panel így néz ki:
Kinézetre egy olyan cucc, mint a számítógépekben lévő alaplap, csak tele van LED-ekkel, 7-szegmenses kijelzővel, kapcsolókkal, gombokkal. A panelt rákötjük egy gépre és mindenféle feladatokat oldunk meg vele, melyek sikeres kivitelezése esetén a panelen lévő világítótest-állomány örömében úgy szokott villogni, mint a karácsonyi égősor és csillagszóró. Mivel egy ilyen panel annál lényegesen drágább, hogy odahaza minden hallgató beszerezhessen magának egyet, ezért kéthetente, alkalmanként 4 órán át dolgozunk ezzel az egyetemen, ahol biztosítják a szükséges eszközöket, tehát a panelt, a gépet, a kábeleket etc...
Alapjába véve nem rossz óra ez a Mérés labor, hiszen egyrészt mérnökszemmel érdekes dolog egy ilyen panellel dolgozni, másrészt itt végre nem n-ismeretlenes egyenleteket és elméleti problémákat kell megoldanod, hanem gyakorlati feladatokat, melyek ott vannak a szemed előtt, mondhatni kézzel foghatóak, és végeredményként nem egy idióta képletet kapsz, hanem valamit, ami fizikailag érezhető és látványügyileg is egészen élvezhető. És itt végre értelmet nyer, az amit eddig tanultál; amit eddig csak papíron láttál, most végre gyakorlatban is kipróbálhatod.
Ehhem, nos igen, az étek valóban királyi, a tálalás viszont eléggé pocsék, köszönhetően főleg a "remekül felkészült" oktatói karnak. Eddig ebben a félévben 4 mérésem volt, de egyiket sem sikerült még úgy teljesíteni, hogy a laborvezetők ne röhögtették volna ki magukat valamilyen szinten.
Mérés laborról még tudni kell, hogy kétfős csoportokban dolgozunk a panellal, minden csoportnak előre megadott feladata van, az órán ezzel foglalkozik, amiről a végén jegyzőkönyvet készít. A mérés ideje alatt ált. 4 felügyelő tartózkodik a teremben [fiatal doktoranduszok és idősebb veteránok egyaránt előfordulnak közöttük], akik fel-alá járkálva figyelik a csoportok munkáját, és eladakás, probléma esetén bizalommal lehet hozzájuk fordulni segítségért. És segítenek is.. Persze csak ha tudnak. Mert bizony rendszeresen előfordul, hogy a hallgatók által generált kisebb-nagyobb problémákra bizony ők sem tudják a megoldást. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy sokszor nekik is kb. annyi közük van az eseményekhez, mint nekünk.
Vegyük sorra az eddigi méréseket:
1. mérés:
a nagy elsők pillanata; először van mindeki itt, jóeséllyel először lát mindenki ilyen FPGA panelt. Izgatottak vagyunk, vajon mégis miből fog állni ez a tárgy. 2 idősebb oktató tartózkodik bent, később majd még csatlakozik 2 fiatal is. Órakezdés, egyikük feláll, röviden ismerteti a laborfoglalkozások menetét, majd tart egy bazihosszú és rémunalmas előadást a Verilogról [Verilog = programozási nyelv, ezzel "keltjük életre" a panelt]. Kb. mint a Kis Vuk, bár Gát György alkotása szadistább. Az óra másik felében végre a panelon a sor: bedugjuk az FPGA adapterét, közben bekapcsoljuk a számítógépet, összekötjük őket és a gépen elindítjuk a Xilinx-et. A Xilinx egy olyan alkalmazás, mellyel a panelt tudjuk kezelni. Ezt saccperkábé úgy kell elképzelni, hogy a számítógépen megírunk egy programot Verilogban, ezt a Xilinx rátölti a panelra, amin végül lefut a programunk.
Vegyünk egy példát: azt akarom megcsinálni, hogy az FPGA-n lévő ledek úgy villogjanak, mint a Knight Rider-ben az autó elején lévő cucc. Verilogban megírom a kódot, majd fogom a Xilinx-et, feltöltöm a panelra, ami azonnal el is indul, és már láthatjuk is KIT ledjeit vilogni a panelon.
A példa talán jól érzékelteti, hogy a legfőbb kihívás igazából a kód megírása, a többinek nem szabadna nehézséget okoznia. Párszor kell megmutatni az embernek, hogyan kell a Xilinx-et kezelni, aztán már fog menni. A hallgató pedig kinézi az oktatókból, hogy nekik ez már rutinművelet. Ahham; nos az első mérés tökéletesen rávilágított arra, hogy ez a kijelentés mekkora baromság. A laborvezetők ugyanis egymás szavába vágva, egymást kijavítva mutatták meg nekünk másfél órán keresztül, hogyan kell egy nyamvadt kódot felküldeni a panelra:
- Most kattintsatok a bal oldali menüre, ahol...
- Várj, először még be kell állítani a Projectben a...
- Ja, tényleg, akkor előtte menjetek be a Project fülbe...
[...]
- Itt ezt a részt pipáljátok ki, mert nem kell!
- Nem, pont, hogy ez a rész kell; a következő ablaknál kell kipipálni azt a részt!
- Biztos? Mert akkor majd vissza kell állítani a Project készítésénél a dolgokat!
- [hatásszünet] Akkor majd visszaállítjuk!
[...]
- Hoppá, most veszem észre, hogy rossz panelbeállításokat választottunk!
Ilyen szintű magyarázásokkal telt el a maradék idő, melynek eredményeképp sikerült egy forráskódot lefuttatni az FPGA-n, ami mellesleg nem azt csinálta, amit elvileg kellett volna. Bíztató kezdet, nem?
2. mérés:
Elvileg megvannak az alapok [hála a netről letölthető jegyzetnek tényleg megvannak], fejest ugorhatunk az FPGA komolyabb tanulmányozásának. Megkapjuk a feladatokat; nem kevés, de 4 óra alatt kényelmesen be lehet fejezni. Összekötjük a dolgokat, elindítjuk a Xilinx-et, mérünk, gépelünk, elemzünk, a tapasztalatokat jegyzőkönyvezzük. Minden megoldott feladatnak a projectfájljait külön elmentjük, "inkább legyen meg, még kellhet" alapon. A 4 óra tömény mérés végén leadjuk a jegyzőkönyvet ellenőrzésre. 3 oldalt írtunk, színtiszta szöveg, részletesen elmagyarázva, hogy oldottuk meg az egyes feladatokat. A tanár megkapja, egyszer futólagosan végignézi, majd feltesz egy rövid kérdést:
- Ábrák?
- Azok nincsenek.
- Akkor kettes.
MIVA'? 4 órányi munkákat elintézed azzal, hogy nem raktunk bele ábrákat és screenshotokat a jegyzőkönyvbe, ezért kettes? Hiába mondtuk, hogy a projectfájlok ott vannak a gépünkön, meg lehet nézni, különösebben nem érdekelte. Ő csak azt nézi és értékeli, ami a jegyzőkönyvben van. Oké, akkor értékeld csak azt és legközelebb hamarabb mondd, hogy az ábrákra gerjedsz.
3. mérés
Na ez egy vicces mérés volt! Előre kiadott, személyre szabott házi feladatot kapott mindenki, amit odahaza kellett megcsinálni és majd a mérés során bemutatni. Mivel otthon nincs ilyen paneled, ezért csak sejted, hogy amit odahaza szerkesztettél kódot, az majd élesben az FPGA-n is működni fog. Az esetek 90%-ában persze nem, de a helyszínen még bőven van időd (kb. 2 órád) foltozgatni és futóképessé tenni a programod, ami rendszerint sikerül is, úgyhogy -ha kicsit stresszesen is, de- simán teljesítheted az egészet.
Mérőtársam érdekes és egyébként baszottnehéz feladatot kapott. Fibonacci-generátort kellett írnia, mely 200-ig kiírja a 7-szegmenses kijelzőn a Fibonacci-számokat [Fibonacci-számok az 1, 1, 2, 3, 5, 8, 11..., tehát a következő számot az előző két szám összegeként kapjuk meg]. 5 napig írta a kódot, többen segítettek neki (évfolyamtársak, felsőbbévesek egyaránt), végül a mérésre egy olyan programkódot vitt el, amely részleteiben külön-külön lefutott, de egybe valamiért nem.
A helyszínen segítséget kért az egyik laborvezetőtől, aki azt tanácsolta, hogy nézze meg, hogy helyesek-e az összekötések. Megnézte, azok voltak. Jött egy másik laboros, neki is megmutatta a programját. A csávó leült a gép elé, nézegette, ide-oda kattintgatott, itt-ott módosítgatott, de végeredményben a Fibonacci-generátor továbbra sem kelt életre. A harmadik oktató ekkor leült a gép elé, és elkezdte nézni a forráskódot:
- Az ott micsoda?
- Az a 7-szegmenses kijelzőt vezérlő rész.
- Hmm... Ez itt mit csinál?
És mérőtársam elmagyarázta a programját.
- Ezek a sorok nem kellenek ide, törölje ki!
Megteszi, de a komplett program továbbra sem fut le.
- Akkor talán mégse volt jó ötlet kitörölni. Másolja vissza azt a részletet!
Visszamásolja, emberünk mereven nézi a monitort.
- Ez a kódrészlet itt szerintem rossz, ezt honnan szedte?
- A tárgy hivatalos honlapjáról, a jegyzeteknél találtam.
- Ja, akkor jónak kell lennie; maradjon így.
Jön a negyedik laboros, ő is elkezdi nézni, hol lehet a probléma. Ha ő sem jön rá, akkor elfogytak az oktatók. Ötlet gyanánt ő is javasol néhány kódrészletkiirtást és -módosítást, aminek következtében a kijelző végre bekapcsol, de a számok már nem jelennek meg rajta. A végén már a teremben lévő összes laborvezető odajött és próbálta elindítani a Fibonacci-generátort, de óra végéig csak nem sikerült futóképessé tenni a forráskódot.
Igen, jól értelmezitek, mérőtársamnak olyan feladatot adtak, amit maguk a feladat kitalálói sem voltak képesek megoldani. Szem- és fültanúja voltam az egésznek, szóval ez így megtörtént, akár hiszitek, akár nem.
4. mérés:
Történetünk utolsó mérése. Ha úgy gondoljátok, hogy az előző óra élményeit már nem lehet alulmúlni, akkor rosszul érzitek.
Ezen mérés során kaptunk egy tökéletesen működő programot és ugyanennek a programnak egy direkt hibás változatát. A mi feladatunk volt persze a hiba megtalálása és kijavítása. Konkrétan arról volt szó, hogy volt egy jól megírt program, amit lefuttattunk a panelon és láttuk, hogyan működik helyesen. Aztán felvittük a hibás programot is az FPGA-ra, ami ránézésre is szarul ment és nekünk kellett megállapítani, hol a hiba és hogyan javítható.
Szokás szerint kötném össze a panelt a géppel, mikor konstatálom, hogy nincs a panelhez adapter. Hoppá. Anélkül ugye nem jutunk messzire, úgyhogy szólok az oktatónak, aki szintén nagyot néz, majd elmegy és 5 perc múlva hoz egy másikat. Remek, beüzemeljük a cuccot, épp töltenénk rá a jó programot, mikor a gép kiírja, hogy FAILED. Valamiért nem tudja rátölteni. Próba mégegyszer. FAILED. Namégegyszer. SUCCESSED, de a panelon persze semmi se történik, tehát valamiért mégse sikerült feltölteni. Nabazmeg. Szétszedjük az egészet, újra össze, programfeltöltés folyamatban, és... FAILED. Anyád. Próba megint. SUCCESSED. De akkor mi a f_szért nem villog a panelon semmi? Szólunk az oktatónak, hogy valami nem műkszik. Szeme előtt eljátszuk ugyanazt, amit az előbb, a helyzet persze változatlan.
- A kábellel van a gond.
5 percre el, hoz egy új kábelt. Teszteljük, a helyzet változatlan.
- Szokott ilyet csinálni, próbálgassák még.
Köszi :-*. Persze előrelépés nincs.
- Lehet, hogy a panellal van a baj?
Immáron tehát már FPGA-ból is van egy új darabunk, amire -mily meglepő- továbbra sem tudjuk feltölteni a programot. Mellettünk ülő srácnál persze minden pöccre megy, ő már rég a hibát keresi, nekünk meg még az alapfelállást sem sikerült összehozni. Ezt látván laborvezetőnknek fejénél világító villanykörte jelenik meg:
- Próbáljuk meg, hogy az Ön (tehát a szomszéd srác) gépével töltse fel a programot az ő paneljükre az ő kábelükkel!
Szitucáió változatlan.
- Akkor az Ön gépével és ön kábelével az ő paneljükre. [ugyanaz a hiba]
- Az Ön paneljére az ő gépükkel és kábelükkel. [ugyanaz a hiba]
[...]
- Az Ön kábelével az ő gépjükről a panelükre. [ugyanaz a hiba]
- Lehet, hogy ez az új adapter lenne a hiba?
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Az eddigi lehetséges variálásokba most már belevesszük az adaptert is. Mindegyik persze FAILED. Már legalább másfél-két órája szarakodunk ezzel a szarral, mikor valaki felveti a kérdést:
- Megfelelően érintkeznek a csatlakozások egyáltalán?
Szerintetek? Hát még szép hogy nem! Mindössze annyi volt a hiba, hogy a panelbe futó kábel csatlakozása nem volt tökéletes (hiába tűnt annak), épp ezért csak azt kellett csinálni, hogy program feltöltésekor rendesen odafogni a kábelt az FPGA-hoz. És mire erre rájöttünk, röpke 2 óra el is szállt a mérésből. Röhejes, nem?
A hátralévő időben hál' istennek nem volt semmi gond, úgyhogy ezt is sikeresen teljesítettük.
Most persze el lehet azon vitatkozni, hogy egyedi esetről van-e szó vagy sem; mennyire jellemző/nem jellemző ez az egész a Mérés laborokokra és ha már a problémák bekövetkeztek, akkor mennyire elfogadhatóan kezelték őket. Egy biztos: ezek mind megtörténtek, pedig nem lett volna szabad. Állítólag a BME minőségi szakembereket képez, csak éppen itt nem látom a minőséget, mert ezeknek normál esetben egyszerűen nem lett volna szabad megtörténniük. Vagy csak nekem magasak az elvárásaim az egyetemmel szemben?
[Így a végére kisbetűsként azért elmondanám, hogy mindezek ellenére még mindig pozitívan vélekedek a Mérés laborról, csak a fentebb említett események erősen csorbítanak az összképen.]
#719
Interjú a szlovák rohamrendőrrel:
- Ön beszéli a magyart?
- Csak töröm.
#718
Itt ülök a koleszszobában. Mostanában viszonylag nyugi van, szóval mondhatni ráérek egyéb dolgokra is. Elővettem egy régi kedvenc DOS-os játékot. Hejj, a régi szép idők; a legelső gépünkön a Lion King és a Windows 3.11 mellett ez a game volt az igazi szórakozás. Élményfaktorából persze mit sem veszített.
Azért az első egyetemi év sokkal keményebb volt. Tanulni kellett, mert különben a számonkéréseken úgy meghúztak, mint a mocsokrészeg tinilányt a házibuliban - egymás után sokszor és mindig másvalaki, te pedig még nagyon tiltakozni se tudtál ellene. A zh-kon fegyelem volt; mindenkinek meghatározott helyen kellett ülnie, a felügyelők szigorúan ellenőriztek mindent és mindenkit, egyszerűen nem érte meg puskázni. Az oktatás is mondhatni korrektül zajlott; első évben szinte sose kérdeztek többet a leadott anyagnál, és lehetetlen feladatokat sem adtak. Voltak kivételek persze, de nem ez volt a jellemző. Aztán elkezdődött a másodév, szintet ugrottunk az evolúcióban, csak sajnos rossz lépcsőfokra léptünk. Ugyanis az első évben tapasztalt korrektség, alaposság, komolyság szépen lassan elkezdett eltűnni, és bejöttek helyette a laza poénzh-k meg szánalmas feladatok, melyeket "I don't fucking believe it" típusú tanárok készítettek nekünk. 15 perces zh két egészen alapkérdéssel? Nevetséges. 500 hallgató ír zh-t egy 400-fős teremben? Gyász. A melletted ülők pedig megsúgják a megoldásokat, mert ők épp most nézték ki a könyvből. Ez lenne a híres-hírhedt BME VIK, ahol minden másfeledik embert megvágnak? Lehet, de ez ebben a formában akkor is szánalmas. Értem én, hogy lesz még itt vizsgaidőszak, de könyörgöm, a vizsgához vezető út ne szarral legyen kikövezve! A növények is a rendszeresen adagolt tápszeres víztől fejlődnek, nem attól, hogy néhanapján odapisálnak a tövébe.
Majd mesélek az egyik tárgyamról, a Mérés laborról. Nem most, mert reggel korán kell kelni (így is hosszú a bejegyzés); lényeg, hogy ha az ottani dolgokat nem magam tapasztalnám meg, akkor nem is hinném el, hogy ilyenek megtörténhetnek egyetemen.
